Ballai László novellái, elbeszélései

Ugrás a felsorolt elbeszélések, novellák rövid részleteihez és a művek letöltéséhez:

• Horthy Miklós talapzatára (Ezredvég, 2024/6.)
• Antonio Rincon Krakkóban (Ezredvég, 2024/5.)
• Malatesta (Ezredvég, 2024/4.)
  
• Barátom, Ádám (Ezredvég, 2024/3.)
• A tányérváltó leváltása (Ezredvég, 2024/2.)
• Azon a bizonyos napon (Ezredvég, 2024/1.)
• Jókai (Ezredvég, 2023/6.)
• Az apa megtalálása (Ezredvég, 2023/5.)
• Orgonasíp (Ezredvég, 2023/4.)
• Magnagambit (Ezredvég, 2023/3.)
• Tengercsepp (Ezredvég, 2023/2.)
• Délutáni kék (Ezredvég, 2023/1.)
• Bravó (Ezredvég, 2022/6.)
• A Kis Marseille-ből a tengerre (Ezredvég, 2022/5.)
• A fővadász szobra (Ezredvég, 2022/4.)
• Mindenki itt van? (Ezredvég, 2022/3.)
• Temetői rendezés (Ezredvég, 2022/2.)
• Tűnt utazások (Ezredvég, 2022/1.)
• Marika és Zsuzsika (Ezredvég, 2021/6.)
• Időzavar (Ezredvég, 2021/5.)
• Odüsszeusz a történetben – negyvenszer (Hungarovox Kiadó, 2021)
• Crassus feje (Ezredvég, 2021/4.)
• A csárdakirálynő (Ezredvég, 2021/3.)
• Összeütközés (Ezredvég, 2021/2.)
• Zsemle és a miniszter (Ezredvég, 2021/1.)
• Ismeretlen, nemes hölgy (Ezredvég, 2020/5.)
• A fűtő (Ezredvég, 2020/4.)
• Taverna Epidaurosz (Ezredvég, 2020/3.)
• A geodéta (Ezredvég, 2020/2.)
• Világ (Ezredvég, 2020/1.)
• A karácsonyi hal (Ezredvég, 2019/6.)
• Odüsszeuszi történet (Ezredvég, 2019/5.)
• Paul Scarlet Climber (Ezredvég, 2019/3.)
• Denevér út (Ezredvég, 2019/2.)
• Kikötés (Ezredvég, 2019/2.)
• Amnézia (Ezredvég, 2019/1.)
• Pádárné (Ezredvég, 2018/5.)
• A pszichológusnő érkezése (Ezredvég, 2017/6.)
• A kamélia (Ezredvég, 2017/4.)
• Rövidzárlat (Ezredvég, 2017/2.)
• Palla Bianka bűnöző lesz (Marczius Tizenötödike, 2016/11-12)
• A szabadság adója (Hungarovox Kiadó, 2016)
• Szerelmi dalkeringő (Hungarovox Kiadó, 2012)
• Angelika (VajdaságMA, 2004)

BALLAI LÁSZLÓ: Palla Bianka bűnöző lesz

Fülszöveg:

”... És a megfejthetetlen paradoxon teknőspáncélja mögül más gondolatok is előmásztak és kavarogni kezdtek a fejében. A motozáskor úgy érezte, megszűnt az önálló akarata. De hát volt-e neki valaha is önálló akarata? Miért került ide? Valami nincs rendben az autóval. Valami nincs rendben az édesapjával. Az édesanyja szép és előkelő, de az érintésétől megfagy. Ez a fogdabeli hölgy sokkal forróbb, szeretetteljesebb. Odabújt hozzá. A hölgy nem ébredt fel, de öntudatlanul magához ölelte. Ha egy nappal korábban találkozik vele az utcán, nagy ívben elkerüli. Az anyjához – bocsánat édes­anyjához – soha nem bújhatott oda váratlanul, mert akkor összegyűrte a ruháját, vagy lerontotta a sminkjét. Istenem, az a gyönyörű smink, amióta itt van, meg sem nézte magát a tükörben. Négy órája, hat órája?

Mert időközben a neonfény hűvösét felváltotta a fogda ablakán beáradó hajnali sugárzás. A reggel köszöntése. Soha nem figyelte meg a napfelkeltét. A fény, mint a színésznek a reflektor, mozgás­terének megvilágítására szolgált. De a színész él a rivaldafényben. És ő? A hölgy meg­si­mo­gat­ta a fejét. Ettől, mintegy varázsütésre, elaludt. ...”

Megjelent a Marczius Tizenötödike folyóirat 2016/11-12. számában.

BALLAI LÁSZLÓ: A szabadság adója

Fülszöveg:

Ballai László az elmúlt években megjelent regényeiben egy­ütt lé­leg­zett a ma­gyar­ság letűnt szá­za­dok­be­li, mégis vé­rünk­ben forró szabadság­via­da­li­val. Új kö­te­té­nek novellái is az ezer­ar­cú szabadság körül forognak, amely po­li­ti­kai aka­rat­ként a Rákóczi-felkelésbe, az 1848-49-es forradalomba és az 1. vi­lág­há­bo­rús védelmi harcokba az egész nemzetet ma­gá­val sodorta. A tör­té­ne­lem nagy pilla­natai­ban meg kell ra­gad­ni a zászlót! De vajon min­den­ki meg­ra­gad­ja, és a meg­fe­le­lő végén? És hányan vagyunk képesek meg­küz­de­ni sze­mé­lyes jo­ga­ink­ért a diktatúrák hétköznapjaiban? Létezhet-e egymás nélkül in­di­vi­duá­lis és ab­szo­lút szabadság? Cselekvésünk, ha nem ütközik is kor­lá­tok­ba, mit ér szerelem nélkül?

Bármelyik aspektusát tekintsük is, a szabadság nem a benne való meg­álla­podott­ságot, ha­nem az ér­te foly­ta­tott, véget nem érő küzdelmet jelenti.

*

„- Igen drága árat fizettünk... - morgott Kis Tibi.

Ma már világosan látszik, hogy az az ár a szabadság adója volt, amelyet mindig, min­den rend­szer­ben meg kell fizetnie annak, aki emelt fővel akar áthaladni az alá­za­to­san görnyedezők közt.”

BALLAI LÁSZLÓ: Szerelmi dalkeringő

Fülszöveg:

Ballai László, a 49 éves budapesti író 2000 óta folyamatosan publikál. Ed­dig hét könyve jelent meg, amelyekben sok­szí­nű témáit sokféle stílusban áb­rá­zol­ta. Utolsó négy regénye nagy irodalmi vállalkozásának része, ezek­ben a ma­gyar tör­té­ne­lem sorsfordulóinak hiteles bemutatására törekszik.

A Szerelmi dalkeringőben az elmúlt bő húsz évben született rö­vid, pózai mű­vei­nek legjavát adja közre. A feszes, sodró stí­lu­sú írásokban, ját­szód­ja­nak akár a múltban, akár a teg­na­pi mában, vagy éppen min­den­nap­ja­ink­ban: sze­re­tet­tel, ugyan­ak­kor a cselekedetek mozgatóit kíméletlenül föl­tár­va örökít meg a szerző sor­so­kat, helyzeteket. Ballai László novellái min­de­nek­előtt tö­mör­sé­gük­kel ra­gad­ják meg az olvasót. E tömörség azonban nem merevedik a realizmus vas­kos­sá­gá­ba, hanem a költői légiesség és tisz­ta­ság eszközévé válik. A legtitkosabb vá­gya­ink­tól a Kassziopeia csil­lag­kép­ig ívelő írások finom lélek- és tár­sa­da­lom­rajz­zal áb­rá­zol­ják napjaink és a történelmi múlt drámáit, amelyek sokszor a szerelem körül is forognak.

„Eredetileg persze azért maradtunk el a két barátommal a többiektől, hogy za­var­ta­la­nul megihassuk a magunkkal hozott barackpálinkát és bort. Iszogatás köz­ben fi­gyel­tünk fel a menny csodáira. Találkozni a mindenséggel, részének érezni ma­gun­kat, ez is szerelem. Hanyatt dőlve, megrészegülve bámultunk az égbolt mesz­sze­sé­gé­ben remegő milliónyi fénypontot és az általuk kirajzolt művészi for­má­kat.”

BALLAI LÁSZLÓ: Angelika

Részlet az elbeszélésből:

"... Otthon Angelika, a kutya mint mindig, most is kitörő lelkesedéssel fogadta. Felugrándozott rá, vinnyogott, csaholt, csóválta a farkincáját, nyalta gazdája kezét-lábát, egyszóval egész testével örült neki. Végül hanyatt feküdt, és kapálózó lábacskáival jelezte, hogy vakarják meg a hasát. De bármit is tett, pillantását folyton azzal az epekedéssel függesztette a gazdájára, amelyhez hasonlót szerelmes asszonyoknál látni, ha a kedvesükkel találkoznak. Keverék kutyus volt, formája és természete szerint leginkább tacskóféle, hűséges, barátságos, és értelmes. Ferenc meglepetéssel fedezte fel az állat képességeinek, általában kiváló emlékezőtehetségének újabb és újabb jeleit. Elvitte például vendégségbe valamelyik barátjához, akinél a kutya még csak egyszer járt, de évekkel azelőtt. A barátja nem volt otthon, csak a felesége, így hát várni kellett rá. A kutya farkcsóváló izgalommal jelezte, hogy közeledik a házigazda. Az emberek szeretetében Ferenchez igazodott a hűséges jószág. Azt, aki a gazdinak sem volt szimpatikus, már az első találkozáskor nagyon megugatta. Angelika amúgy igazi társasági lény volt. Ha vendégek jöttek, kikövetelte magának, hogy mindenki vele foglalkozzon, labdái és csontjai ide-oda hurcolászásával egyszerre fél tucatnyi ember között is fenn tudta tartani a játékrendet. Féltékenység dolgában a legelvadultabb nőkkel is versenyre kelhetett volna, mert még magát az imádott Ferencet is dühödten megugatta, ha az megsimogatott egy másik kutyát, netán karjaiba vett egy gyereket. ..."