Ballai László novellái, elbeszélései

Ugrás a felsorolt elbeszélések, novellák rövid részleteihez és a művek letöltéséhez:

BALLAI LÁSZLÓ: Édes Gáspár

Részlet a novellából:

"... A Tamási Áron-emlékházban kiderült, hogy Édes Gáspár nem is tud olvasni. Valahány értékes dokumentumra felhívtam a figyelmét, meg sem nézte, csak szabadkozott, hogy nem jó a szeme. Ki is menekült hamar Sipos Erzsi nénihez, Tamási Áron rokonához, aki nagy szeretettel vezette a múzeumot, és olyasfajta kérdéseket tett fel neki: „Ugye, maguknak is nehéz itten?” Erről két öreg a végtelenségig tud beszélni.
Az Énlakára vezető csapáson talán még a honfoglaló magyarok szekérnyomai között hányódik az automobil. De még a Székelyföldön általánosan jellemző gyalázatos út sem engedte feledni a dimbes-dombos, csalitos táj szépségét, melyben szivárványos pillangók és bájos madarak röpködtek.
– Az a kis ember maguktól, az jól mondja – terelte hirtelen a politikára a szót Édes Gáspár.
– Ön hallotta őt beszélni? – kérdeztem.
– Én nem, de mondták, hogy ő a magyarságot nagyon képviseli.
– Nézze, annak a személynek a magyarság a pártreklámja. ..."

BALLAI LÁSZLÓ: Magyarországi Jakab

Részlet a novellából:

"... Ekkor érkezett meg Magyarországi Jakab. Guillaume a beszédét hallva mindjárt a zászlaja alá terelt egy századnyi embert. Majd arra kérte, meséljen még. Hatvan évet megért Jakab, de ilyesmi még a leghívebb tanítványaiban sem merült fel. Miről is? Pilisről mesélt az ácsnak. Arról az árva harangról, a latintanulás szépségeiről, József testvérről. Éjjel Guillaume megigazította lecsúszott takaróját. Amikor felkelt, fürdődézsa várta, mellé tiszta gyolcs készítve. Miután felüdült, terített asztal fogadta. A következő városhoz érve Guillaume előre sietett, hogy hírt adjon a „Szent” érkezéséről és gondoskodjon szállásról és vacsoráról.

Charleroiban több ezres tömeg üdvözölte őket. A pásztor keresztesek száma vonulásuk során egyre gyarapodott. Aki nem csatlakozhatott hozzájuk, élelemmel, ruhával, pénzzel segítette őket. Guillaume gondoskodott róla, hogy az írni tudó barátok minden adományt lajstromba vegyenek. Hogy a fosztogatásoknak elejét vegye, az emberek között rendszeres ellátmányt osztatott ki. Magyarországi Jakab atya pedig esténként mesélt barátjának. Toledóról, Blanche királynéról – a terveiről. ..."

BALLAI LÁSZLÓ: A vincellérbogarak pere

Részlet a novellából:

"... A szabályos beadvány keltezésével megkezdődhetett a tényállás alapos vizsgálata. Az eljárás rendjének megfelelően a védőügyvédet maga a püspöki helynök jelölte ki a vincellérbogarak számára. Battista mester alaposan áttanulmányozta a peranyagot, és megállapította, hogy abban a felperes mint „Saint-Julienne község lakosai” szerepel, a gazdák név szerinti meghatalmazása azonban nincsen csatolva az okirathoz. A püspöki helynök helybenhagyta a kifogást. Gobineaunak tehát be kellett szereznie a személyes meghatalmazásokat, melyeket megnehezített az a körülmény, hogy a falu lakosainak többsége nem tudott írni. Kézjelük hitelességét tehát tanúkkal kellett bizonyítani. A vádlók képviselője ugyanekkor nehezményezte, hogy az alperesek a tárgyaláson nem jelennek meg, meghatalmazásukat képviselőjük nem mutatta be. Battista utalt védencei fiatalságára és kicsinységére, minekután az Egyház, mint gyám jár el felettük, és a bíró helyt adott neki. ..."

BALLAI LÁSZLÓ: Episzkopi

Részlet a novellából:

"... – Elképzelem, hogy én vagyok az asszony – mondta. – Az én férjem a világ legnagyobb hőse, a legerősebb ember a földön. Nem is értem, hogyan bízhatott meg a kentaurban. Már amikor felajánlotta, hogy átvisz az Eunéoszon Nesszosz kéjsóvár pillantásokkal hátára vett, és nem a folyónak indult velem, hanem tova, Heraklész rögvest lenyilazta. Vergődés a fövenyen. Kiforduló pillantás. És e félig emberben, félig állatban halála pillanatában megerősödik az ember. Alázattal fogja meg a kezem. Ő, aki rosszat akart, megbűnhődik, mondja. Mint mindenki, aki azt hiszi, vele kivételt tesz a sors. De, engedjem meg, hogy jóvátegyen valamit bűneiből, és fogjam fel kiömlő vérét. Ha valaha el akarna hagyni Heraklész, e vérrel megkent ruha feledtetni fogja vele hűtlen gerjedelmét. A szem megtört márványába nézek, és megáztatom kendőmet abban a vérben. És valóban, Heraklész szíve tíz év múltán újra fellobban egykori szerelme, Oikhalia iránt. Egyik köpenyét, bedörzsölve a vérrel, elküldöm neki. A visszatérő szolga jelenti, hogy Heraklész őrjítő kínban fetreng. Mezítelen kard hegyébe meredek. Ó, hogy is bízhattam egy kentaurban? ..."

BALLAI LÁSZLÓ: Mosta

Részlet a novellából:

"... Bármikor a levegőbe repülhet a templom. Furcsa mód Pisani mégsem merte veszélyeztetni oly hőn áhított állását, és azt mondta a vikáriusnak, hogy nem Bachot játszott, hanem Mozartot. Az egyházfinak fogalma sem volt arról, hogy Mozart orgonaműveket írt. Pedig Mozart korai templomi szonátái csaknem olyanok, mintha magától Bachtól származnának, magyarázta az orgonista. Zagallo azonban látni akarta a kottát. Fejből játszott, nincs kotta, érvelt kétségbeesve Pizani. Ám a vikárius ragaszkodott a kották bemutatásához, ha nincsenek meg, akkor kerítse elő azokat, amelyekből tanult, különben vizsgálatot kénytelen kezdeményezni az ügyben. Pizani az összes antikváriust bejárta a szigeten, végül Zarbnál ráakadt néhány Mozart orgonaszonátára. A vikárius úgy tett, mintha zenetudós is lenne, és a látottak valóban felidéznék előtte a Bach-partitúrákat, de azért megkérte az orgonistát, ne játsszon olyan műveket, amelyek Bachra emlékeztetnek. Érti, mondta Pizani, tehát ne játsszon Mozartot. Persze, hogy játsszon bátran, visszakozott Zagallo, csak Bachot ne játsszon. Berkley jót nevetett az ügyön, mondván, Pizani az egészet elkerülhette volna, ha megkérdezi a vikáriust, melyik pápai enciklika tiltja, hogy a katolikus templomokban Bachot játsszanak. Különben is a Missa Solemnis teljes mértékben a katolikus liturgia szerint íródott. Az orgonista tehát megfogadta, ha a mostani templomban nincs jelen a püspöki helynök, a legpompásabb Bach-muzsikát játssza, ha ott van, a legsilányabb szerzők darabjait klimpírozza. ..."

BALLAI LÁSZLÓ: A könyvtár

Részlet a novellából:

"... Beindult hát a könyvtár. Kezdeti félelmeim, miszerint a sok tanácsi ember és pereputtya most mind a nyakamra fog járni, nem igazolódtak. Viszont szépen gyarapodtak az olvasók. Az elõirányzat szerint pedig, ha nem is az olvasók számnövekedésének arányában, de nõtt a költségvetés is. Lassan felépült egy korszerû tájékoztató könyvtár, amelyet kicsiktõl a tisztes öregekig a kerület számos lakója meglátogatott. Diákkoromban el sem tudtam képzelni, ki mindenki meg nem fordul egy bibliotékában. Az olvasás vágya mellett a legkülönfélébb okok vezetik az embereket. Nyulat kapott húsvétra a kisiskolás, tehát a nyúltenyésztésbõl kellett felkészülnie. Magas vérnyomás elleni gyógyszert írtak fel a bácsinak, aki a szívbetegségekrõl tájékozódott. Egyedül maradt a néni. Könyv nélkül azonban nem távozik senki. Csak a legritkább esetben fordul elõ, hogy ha már egyszer eljött, nem kezd el olvasni. Ha mindenki tudná, micsoda betûre éhes tartalékhad jelentkezik a könyvtárakban még most is, miközben minden elektronikus médium a Gutenberg-galaxist temeti, vidulna a gyászos elme. Egy évtizeddel a nyitás után már könyvtárszakos egyetemistákat osztottak be hozzám gyakorlatra. Többek között az igazgató fiát. Ma õ a fõvárosi könyvtárvállalat vezérigazgatója. Láttam a híradóban, amikor kitüntették a Köztársaság Tiszti Keresztjével. Õt, aki ma sorra bezáratja a könyvtárakat. ..."

BALLAI LÁSZLÓ: Tragédia

Részlet a novellából:

"... Gyermekkoromban szenvedélyes légyvadász voltam. Igyekeztem a levegõben elkapni a rovart, ez persze ritkán sikerült. Tehát: lecsapás. Megvárni, amíg leszáll, és akkor puff! És ha nem száll le? Egyszer még a tapasztalt, öreg legyek is leszállnak. Õket persze sarokba kell szorítani. Valóságos taktikai harc alakul ki egy ilyen ellenféllel. Az ember szinte tisztelni kezdi, a végén alig akarja megölni. De minden játszma véget ér.
    Hosszú ideje nem bántom a legyeket. Semmilyen állatot, hacsak nem veszélyeztetnek. Általában mi veszélyeztetjük õket, sterilizált környezetünkben nincsen helye a szabályainknak nem engedelmeskedõknek. Pedig e lények sokkal régebben élnek a világon, mint mi, és teljesen önkényesen oroztuk el földjüket, vizeiket, levegõjüket. Miért fosztanánk meg õket az élettõl is, melyet velünk együtt is tudnak élvezni? Ha az ételemen akarna landolni valamelyikük, hát elhajtom. A szemtelenkedõket pedig - régi vadásztechnikáim alkalmazásával - befogom, és kiteszem az ablakon. ..."

BALLAI LÁSZLÓ: Châlus alatt

Részlet a novellából:

"... Richárd tudta, hogy a kapitánynál megfontoltabb katonája nincsen. Ha kilenc éve Messinában, amikor egy paraszt által fuvarozott nádszálakkal játékból verekedni kezdtek, a kapitány nem fogja le, bizonyosan megöli Guillaume Barrést, a francia király legderekabb lovagját, mert elszakította a köpenyét. Ha hét éve Jaffánál, a gyalogos párokhoz nem rendel hozzá egy-egy íjászt, mint az Rawcliff tanácsolta, most aligha lehetnének itt. "Minden lovag kettesével kötözze össze a pajzsát, és mélyessze a földbe – parancsolta lendületesen tisztjeinek az Oroszlánszívű. – Szúrják le elé a lándzsáikat. A támadó lovasokat így felnyársaljuk." A szaracén már rontott is rájuk. "És akit mégsem nyársalunk fel, azt az íjászaink lelövik" – tette hozzá Rawcliff. A sokszoros túlerőben levő ellenség hétszer próbálta áttörni az angolok arcvonalát – mindhiába.   ..."

BALLAI LÁSZLÓ: Leila álmai

Részlet a novellából:

"... Balzac regényeiben olyan tökéletes a nyomorúság, mint amilyet ekkor láttam. Az igényesen felújított Váci utcai homlokzat mögött az udvaron át jutottunk a Pintér utca felé esõ lakásba. Mindjárt a konyhába léptünk be. Kormos, penészes falak, az elsárgult gáz-vízvezetékek szabadon kígyóztak a falakon. Négy asszony ült hokedliken, és dohányzott. A gáztûzhelyen jókora ütött-kopott fazék pöfékelt, gyanús szagokat lövellve magából. Beléptünk az elsõ szobába. A falakon kígyózó csövek ide is követtek. A parketta erõs dohszagot árasztott, a falakról mállott a tapéta. A helyiségben nyolc férfi üldögélt összecsukható székeken és hokedliken. Szinte tudomást sem vettek rólunk. Az ügynök gyorsan továbbtessékelt. Alacsony, hízásra hajlamos fiatalember, izzadó tenyérrel. Lilla úgy suhant át a helyiségeken mint egy daimón, aki mindenhol csak a saját sugárzásában fürödhet. A következõ szobát egy hatalmas faalkotmány foglalta el. Épp csak egy közlekedõfolyosó maradt a harmadik szobába. ..."

A Leila álmai elbeszélés letöltése UTF-8-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Csellócska

Részlet a novellából:

"... Gyuri bácsi után Feri volt a legjobb csellótanárom. A gimnáziumi énektanár kérdezett meg, nem volna-e kedvem az egyetemi kamarazenekarban játszani. Nekem? De épp csak most kezdtem újra kartörés után. Három évig vonó sem akadt a kezembe, csak ásó, meg lapát a telken. Nem baj, próbáljam meg. (Korán odaértem. Az egyetemi előadóteremben csupán egy kedves gyermeket találtam – Csellócska gyakorolt. Nehéz ez a Vivaldi! Azzal eljátszott egy olyan részt, hogy csak kapkodtam a fejem.) Lassan megérkeztek a többiek is. A hegedűsök, a bőgősök, a magas, nyurga Zoli, rögtön elmondta, hogy ő eredetileg hegedűs volt, de a karnagy kérésére képezte át magát bőgőssé. Feri barátságosan kérdezett, hogy én vagyok-e az új csellista. Legalábbis játszom a csellón, makogtam. Mikor lesz a vizsga, kérdeztem tőle, miután bemutatott a másodkarnagynak, a hegedű és a brácsa szólamvezetőknek. Milyen vizsga, nevetett vissza, csak leülsz, és játszol. Végül megérkezett a karnagy is. Két hónap múltán következett az első koncert. De én sok mindent nem tudok lejátszani, mondtam Ferinek. Akkor csak azt játszd le, amit tudsz, válaszolta. ..."

A Csellócska elbeszélés letöltése UTF-8-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Lázár

Részlet a novellából:

"Kezdődhet a szűrt fényben való gomolygás – szinte lebegve, már testérzet nélkül, még hallva az orvos utolsó, tanácstalan utasításait, a forró víz lobogását a rézüstben, a kicsavart kötés csurgását, az orvosi kés sercegését a gyertya lángjában, a bőröm hersenését, amint az eret vágó penge felmetszi, a hökkenetet, hogy nem buzog, enyhén csordogál csupán a vér, a szerszámait csomagoló orvos határozott anamnesisét, az asszonyok kezdetben fojtott, majd egyre erősbödő jajgatását, az elomló Mária testének zuhanását, az ijedt sóhajtásokat, a mellettem maradóktól távolodó, majd ismét hozzájuk, vagy hozzám közeledő könnyű lábak dobogását, Márta szívének dobogását, az eszméletre tért Mária csuklásba fulladó zokogását, a kenetet feladó kezek neszezését, tiszta vásznak suhogását, a férfiak visszafogott tárgyalásának kezdetét az érkező rabbikkal, mesteremberekkel, a részvevő sietséggel gyülekező rokonok hásmálódását, zihálását, egymásnak szóló zavart, e helyzetben nem illő, de a szokás miatt mégsem elhagyható üdvözléseit, és a kutya kétségbeesett szaglászását, majd a felismerés csendje után azt a hosszasan elnyúló, fájdalmas vonítást, melyet, ha ember csak egyszer is meghall, örök kérdésként ott marad benne, vajon tényleg az emberi gyász-e a legfájdalmasabb ezen a világon –, mely után, mintegy utolsó észleletként már nem hallva semmit, felrepülni, vagy száz sing magasból látni, amint kiszakad belőlem a világ, és már nincs fény, nincs szín, nincs hang, nincs vágy, nincs állapot. ..."

Az Ember az önjáró székben elbeszélés letöltése UTF-8-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Aria lamentosa

Részlet a novellából:

"... Minden halállal közelebb kerülünk a sajátunkéhoz. Mégis, pályám Lili néni halála után ívelt feL Egy bécsi fesztivált követően Nagano személyesen gratulált, és elkérte a vizitkártyámat. Ezt követően egyszer késő éjjel telefonált, hogy nem tudnék–e beugrani a Lakmé szerepébe. Röpültem Lyonba. Kiderült, hogy premier. A bemutató után szerződtettek a Lyoni Operába Lyon után Párizs, London, Milánó következett. A drága Lili néni milyen örömmel mutatta volna az ismerőseinek a lapokat, melyek külföldi fellépéseimről tudósítottak! Istenem, hányszor, de hányszor énekeltem el neki Desdemona csodáit. Biztos voltam benne, hogy a mennyországban van egy opera, ahová Lili néni minden előadásra elmegy, és amit csak éneklek, azt ő ott hallja, és gyönyörködik benne. Ezért hát soha nem hibázhattam.

Még a vizsgaelőadásomon sem izgultam annyira, mint negyven év múltán, amikor éppen Budapesten töltöttem a szabadságomat, és felkértek, hogy ugorjak be az Otelló–ba az Erkelben. Az ember leginkább azt ronthatja el, amit tud. És pláne itt! Jóval az előadás előtt érkeztem, hogy bejárhassam az útvonalat, amely Lili nénivel együtt a miénk volt. Persze, a pereces még nem volt ott a lépcső alatt. A büfében is javában rendezgették a tálcákat. Én azért bementem, és üdvözöltem Idát. Az idők során ez az asszony mit sem változott. Feltornyozott frizurájával, ezüst blúzában olyan örökkévalónak tűnt, mint az operák, melyeket énekeltünk. Vajon végighallgatott egyet is közülük? Soha nem mertem megkérdezni tőle. ..."

Az Ember az önjáró székben elbeszélés letöltése UTF-8-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Ember az önjáró székben

Részlet a novellából:

"... A rokkantszékben ülő ember ősz volt, hetven év körüli, tekintetét szilárdan előre vetette. Lényéből konok elszántság, ugyanakkor a legzavartalanabb nyugalom áradt. Úgy közlekedett védtelen kis járgányával az úttesten, a délelőtti csúcsforgalomban, mintha egy harckocsi lövegtornyában ülne. Borzongást keltve minden más jármű vezetőjében. És valóban. Mi rosszabb történhetne még vele annál a tragédiánál, amely már úgy is örökre ehhez az ember gyártotta, emberhez méltatlan alkalmatossághoz láncolja?

Az a vaskos alkar már messziről ismerősnek tűnt. Amikor beértem, megismertem a húsz éve nem látott Lali bácsit. Annyira megdöbbentem, s ugyanakkor úgy megörültem a váratlan találkozásnak, hogy majdnem megkérdeztem tőle, megvan-e még a Wartburgja. Milyen idétlen tud lenni az ember! Nem kizárt, hogy éppen az okozta vesztét. Meglehet, abból az autóból nem maradt semmi, amellyel ütközött, de vezetője ma is épségben rója az utakat. Szegény Lali bácsit azonban összelapította a merev német acél Végül már nem is tudtam, mit kérdezzek. Lali bácsi azonban nem ismert meg. Talán jobb is így. ..."

Az Ember az önjáró székben elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Pat Magyarországon

Részlet a novellából:

"... Az emberek kezdenek felállni Ekkor egy hang: "De Hrabal besúgó volt!"

Néhányan megtorpannak, egy-két ember visszaül, sokan a kijárat felé igyekeznek.

"Mit mondott, uram?" - kérdezi értetlenül a fordító.

"Hallotta azt maga jól. És Magyarországon mindenki tudja, mit jelent ez" - ordít az előző hang.

"Én nem tudom, mit jelent ez" - tiltakozik valaki.

"Ne haragudjon, de ez a megjegyzése hogyan kapcsolódik a..." - próbálkozik a fordító.

"Tudja maga azt jól!" - dörren a válasz.

"Mit mond?"

"Ki beszél egyáltalán?"

A gyérülő sokaságból kibontakozik egy vastag állú, kockás kalapot viselő alak.

"Igen - erősíti meg a háta mögött valaki. - A Hrabal tényleg besúgó volt."

"Nem véletlen - mondja a vastag állú. - A dzsesszzenészeket pedig a maffia alkalmazta. Azt szeretném megkérdezni Pat úrtól, vagy Lendvay útról, vagy hogy hívják egyáltalán, hogy milyen kapcsolatai voltak az alvilággal?" ..."

A Pat Magyarországon elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Via crucis

Részlet a novellából:

"... Ezen a húsvéton csak a szentatya egészségi állapotára tudtunk gondolni. Bíztunk benne, hogy vasszervezete, mellyel túlélte a kőbányát, a merényletet és világkörüli utazásai minden fáradtságát, most sem hagyja cserben. És a vasszervezet vasakarattá nemesült. Mellyel, orvosaival ellenkezve mégis a Vatikánban maradt. Mellyel a természet parancsát legyőzve nem kért bódító orvosságokat. Mellyel a puha párnák közti pihenést a nyilvános szereplés gyötrő fájdalmaira cserélte. Mellyel gégemetszés utáni némaságát megpróbálta megtörni, hogy az Urbi et orbit még egyszer hallhassák tőle a hívek. Mellyel a végső némaságra ítéltetés dacára még a kezével áldást tudott osztani.

..."

A Via crucis elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Amanda

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XV. évfolyam, 3. (2005. márciusi) számában. Részlet a novellából:

"... Ha kilencvenkilenc évet kapsz, neked is lesz időd leselkedni. Főleg, ha a kedvezmények is azután illetnek meg. Nálunk a jó magaviselet számít, és akkor harmadolják, felezik a büntetést. Amerikában nem tudtam átlátni a rendszert. Csak arra lettem figyelmes, hogy börtönparancsnoki határozattal időről időre lerövidítik egykét évvel a letöltendő büntetését valakinek. Vagy meghosszabbítják. Viszont fekhetsz az ágyban naphosszat, nem zavar senki sem. Jó, időnként elsétál a cellád előtt az őr, és benéz. Azt megszokod, mint töltés mellett a vasutat. Egy idő után már nem is zavar a félalvásban. Mert egész nap nem lehet aludni Pedig, milyen igaz volna akkor az élet. Mindenki azonossá válhatna önmagával. Senki a másik álmát nem zavarná meg. Én sem Amandáét.

..."

Az Amanda elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Braustolle

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XV. évfolyam, 2. (2005. februári) számában. Részlet a novellából:

"... Araszolgattam a híd felé. A szokásos péntek délutáni nyomor. Ilyenkor mindig örülök, hogy megelégedtem egy kisautóval. Mások, bezzeg, az én pozíciómban legalább egy luxusterepjárót vennének. Én beértem egy Toyota Yarissal. Persze full extrás, de ez kívülről nem látszik. Ilyen autót nem irigyel a szomszéd. És ez akkor is csak öt litert fogyaszt, ha öt kilométert teszek meg egy óra alatt. De maximum hat és felet. Szóval, Braustolle. Milyen furcsa. Van egyáltalán ilyen név? Brauer, ugye, annyi, mint sörfőző. A brau prepozíció a sörfőzésre utal. Braustolz - sörfőzdék büszkesége. Braustolz, tényleg! Ez volt az egyik NDK-beli sörmárka, Karl-Marx-Stadtban főzték. Manapság hogy is nevezik Karl-Marx-Stadtot? Chemnitznek, mint azelőtt? De a mostani kelet-német sörök már nem olyanok, mint azelőtt. A Wernesgrüner meg a Radeberger. Braustolz-cal pedig egyáltalán nem találkoztam. Braustolle. A die Stolle püspökkenyeret vagy karácsonyi kalácsot jelent. A Braustolle nem jelent semmit. Csakis valami kreált név lehet.

..."

A Braustolle elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Idegen fonal

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XV. évfolyam, 1. (2005. januári) számában. Részlet a novellából:

"... A szemek barna komolyságának visszaadását nagyon fontosnak tartottam. Olyan szemek ezek, amelyek előtt megjuhászodik Róma minden férfija Sebhelyekkel borított marcona alakok, akik a perzsák nyilaitól sem rettennek meg. Ha Róma érdeke úgy kívánja, bárkit lekaszabolnak. Bárkit, akinek nincs ilyen tekintete, vagy nem tekinthet rájuk. Mert orvul, vagy csuklyával a fején sújtják le. Azt hiszem, a csuklya nem az áldozat, hanem a hóhér miatt szükséges. Egy volt vadász mesélte, még a vadhúsfogyasztással is felhagyott, amióta sírni látott egy sebesült őzet. Egy őzet. És ha egy ilyen fejedelmi nővel találkozott volna, mint Cecília? Akinek pillantása fenségességről, egyszersmind érzelemgazdagságról tanúskodik. A gesztenyebarna szemek lángolását tovább hangsúlyozza az enyhén emelkedő szemöldök íve. Mégsem konzulok, császárok hódolatát keresik e szemek. A Mindenhatóra tekintenek csodálkozva. Csodálkozva is meg nem is. A női pillantás kettős fegyvere. Amelynek én nem vagyok birtokában. Csak bámulom nőtársaimat, mire képesek egy szempilla rezzenettel Ez az erő mégsem segíthetett Cecilián a végső pillanatban, amikor gyilkosai kezébe került.

..."

Az Idegen fonal elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: A lapozó

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XIV. évfolyam, 12. (2004. decemberi) számában. Részlet a novellából:

"... Húsz év után Szvetlánának akartam először segíteni Egy nagyon nehéz Ligeti-szonátát játszott. Gondosan átnézte velem a kottát. Meleg fénnyel pillantott rám, a kottába mélyedve is éreztem az arcomon, a halántékomon szeme simogatását. Mikor bementünk a stúdióba, úgy mosolygott rám, mint a primadonnák szoktak egy Stokowskyra, egy Furtwanglerre. Nem, nem. Mint az egészen kicsi lányok a felnőtt férfiakra Akiket utána az ujjacskájuk köré csavarnak. Azután megszűnt számára a külvilág. Leült a zongorához, és magába ölelte a hangszert, mint fiókáit a madár, amikor melengető szárnyát ráborítja a fészkére.

Elrontottam. A mű legkritikusabb részénél összetapadtak a kottalapok, ráadásul az ujjam is begörcsölt. Hat taktus elment, mire úrrá lettem e helyzeten. A lábszáramról is folyt a verejték. Még csak sandítani sem mertem a mandulaszemek felé. Szvetlána játszott rendületlenül Én lapoztam tovább teljesen összetörtén.

..."

A lapozó elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Kepler meghal

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XIV. évfolyam, 11. (2004. novemberi) számában. Részlet a novellából:

"Ezerhatszázhuszonhét decemberében Johannes Kepler felkerekedett Prágába, hogy elmaradt udvari matematikusi járandóságát kamatos kamataival együtt felvegye. Tizenkétezer aranyforintról volt szó. Maga is elcsodálkozott, amikor kiszámolta a pontos összeget, de végül is a fizetésének mindig csak a felét-harmadát kapta meg, mert hogy soha nem volt pénz a kincstárban. Tudván tudva ezt, a csillagász nem is nagyon zavarta az udvari főméltóságokat a maga igényével. Most azonban az ügy halaszhatatlanná vált. A Linzből a Habsburg-császár más vallásúakat kiutasító rendelete folytán ingó és ingatlan vagyonát hátrahagyni kényszerült, európai hírű tudós gyakorlatilag földönfutóvá vált. Hogyha kiegyenlítik a tartozást, az élete végéig biztos megélhetést jelentene a családjának, sőt, még a világmindenség harmóniájára vonatkozó kutatásait is gondatlanul folytathatná, melynek három alaptörvényét már sikerült is fellelnie. ..."

A Kepler meghal elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Horn úr víkendje

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XIV. évfolyam, 8-9. (2004. augusztus-szeptemberi) számában. Részlet a novellából:

"... Csak ránézett a térképre és ideugrott, hogy megvizsgálja, mi ez a zöld folt, és lám, mire bukkant itt, Bécsben a XIX. kerület kellős közepén? Körben nívós lakóházak, többek között az amerikai másodtanácsos rezidenciája, az utcákon Porschék, Jaguarok parkolnak, még két Rolls Royce-ra is felfigyelt. És 2004 tavaszán itt, a bécsi villanegyed szívében még mindig parlagon hever egy négyezer négyzetméteres telek drótkerítésekkel tíz felé szabdalva, rajta zöldségültetvények meg rozzant bungalók, mint valami Tucson környéki indián telepen. Luxus lakóparknak alkalmasabb helyszínt alig lehetne elképzelni. A befektető odalesz az örömtől. Itt a felkínált másfél százalék nem érdekes, ő maga fog opciót kötni százezrével és az egészet ötmilliónál alább nem adja a befektetőnek. A tulajok, csupa csóró, boldogok lesznek, ha ennyiért megszabadulhatnak számukra semmit sem érő zsebkendőnyi telkeiktől. Felírta tehát a legelső víkendtelek tulajdonosának a nevét. ..."

A Horn úr víkendje elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Szentendrei emlék

Megjelent az "Ezredvég" irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XIV. évfolyam, 6-7. (2004. június-júliusi) számában. Részlet a novellából:

"... Ha az ünnepelt nem volt is túlzottan elragadtatva, a baráti társaság igen jól érezte magát. Olyan népek gyűltek össze, akik - mint a zenegép, amely zenélni kezd, ahogy érmét dobnak bele - vendégségben automatikusan jól érzik magukat. Tele vannak viccel, ötletekkel, társasjátékokkal, és a legnagyobb találékonysággal képesek agyonütni az időt. Tehát a vacsora elfogyasztása utáni társasági élet abban állt, hogy szópókert és gyilkosost játszottak. Kimaradni nem lehetett, mert akkor az, aki az egészet kezdeményezte, megsértődött volna. Ritter számára végtelen lassúsággal telt az este. Ráadásul valamelyik infantilis játék közben messze került Viktóriától is. Indulnia is kellett volna lassan, mert ez a flekkensütés neki csak kitérő volt, nem végállomás, mint a többieknek. A másik helyről azért késett, hogy Olivér segítségére lehessen a "meglepetésben". Este tíz előtt illett volna megérkeznie, és telt-múlt az idő, ám - tekintettel az ünnepi alkalomra, de különösképpen az ünnepelt idegállapotára - nem akart asztalbontó lenni. ..."

A Szentendrei emlék című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Sári Pista hegedűje

Részlet a novellából:

"... Egy hét múlva az amszterdami Concertgebouw-ban léptem fel Maazellel. Ám én nem láttam a közönséget, és nem hallottam a tapsot. A legendás Sári Pista keze táncolt előttem a Remenyik-féle hegedű hátán, és a Pacsirta csengett a fülembe. Miért mondta, hogy mindent tudok, amit a hegedűsnek tudnia kell, mikor a hangszer hátán nem tudok játszani? Ezt nem kell tudnia a hegedűsnek? Vagy nem is vagyok hegedűs, csak egy Akadémiát végzett senki?

Netán Sári Pista magát már nem is muzsikusnak tartja, hanem annál többnek? Miért nem mutatta be korábban ezt a tudását, miért most hozakodott elő vele, amikor, úgymond, öreg már a "hegedőléshez"? Miért nem mertem semmit kérdezni tőle azon az estén, melyen úgy oldalogtam el, mint egy kivert kutya? ..."

A Sári Pista hegedűje című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Nő fekete kalapban

Részlet a novellából:

"... Ascott nagyasszonyai elsárgulnának e lapos tetejű, széles, ovális karimájú, elől-hátul kecsesen lehajló alkotmány láttán, amely, ha bíborszínű lenne, akár a vietnami caodaista női bíbornokok kicsi fején ékeskedhetne, ha pedig fehér, a dél-afrikai fekete apácák napűző fejfedőjeként szolgálhatna, ám így, feketeségében a Meseta porában útnak induló spanyol donnák sombrerójául kívánkozhatna, ha éppen nem csipkéből készül, s ezáltal nem egyszerűen alkalmassá válik arra, hogy a legmelegebb hónapokban is felvegyék, hanem rokonságba kerül a női kacérság egykor őrjítően fontos kellékével, a már teljesen elfelejtett, legfeljebb esküvőn és temetésen fellelhető fátyollal is. Az a kalap bizony áttört francia csipkéből készült, melynek mélyen homlokba ívelő karimája alól úgy bukkan elő váratlanul a női arc, mint a növő hold a ritkássá oszló viharfelhők közül.

A kalapos nő eddig nem mutatkozott a bálon, és most az italokhoz lépve magára vonta a csodálkozó, rosszalló tekintetek össztüzét. Amint a nap dühe változik szivárványos csillogássá a reggeli harmaton, úgy törte meg azonban a szigorú szemek zordon pillantását egy bájos félmosoly. A hölgy, kezében jégpárás pezsgőspohárral kisétált a teraszra. ..."

A Nő fekete kalapban című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Ariadné fonala

Részlet a novellából:

"... Visszarogyott a kanapéra. Ez a tekintet! Mint a tárnoki öregasszonyé. Két utcával lejjebb laktak. Vagy hárommal? Tulajdonképpen ez az egész tanúkra épített bírósági eljárás hülyeség. Hát ilyen egyszerű dologra nem emlékszik az ember, hogy két vagy három utca. Pedig hányszor kerékpározott arra! Évente százszor legalább. Az hét év alatt hétszáz alkalom. Mégsem emlékszik. És valakit életfogytiglanra ítélhetnek egyetlen tanú vallomása alapján, aki életében egyszer, fél percig látott valamit. Változtatni kell ezen a szemléleten.

Szegény szomszédasszony. Szakasztott olyan, mint az a tárnoki öregasszony. Két vagy három utcával lejjebb. Volt a kapujuktól kétszáz méterre egy nyomós kút. Odajárt vízért. Régen kibomlott, szélfútta ősz hajtincsek. Barázdás arc. Dohszag. De azért segített az öregasszonynak vinni a vödröket. Egyszer behívták a házba. És az öregasszony halott szeme fellobbant. Látja-e azt a viktoriánus hegedűkanalat, a dos-á-dos meisseni porcelánt, vagy az empire duchesse-t? Mert az nem az eredeti viktoriánus, meisseni és empire darab, hanem valami silány vacak. Arra cseréli ki a szomszéd, a húgának a fia, mert meg akarja ölni. A kamaszkor döbbenetével ült fel a kerékpárra, lélekszakadva hazahajtott, hogy beszámoljon az édesanyjának a hallottakról - itt egy ember életveszélyben van, hívni kell a rendőrséget! Édesanyja nagy figyelemmel végighallgatta, és arcára szomorúság ült ki - nem segít azon az asszonyon sem rendőr, sem orvos. ..."

Ariadné fonala című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Mondd meg Laurának

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XIV. évfolyam, 4. (2004. áprilisi) számában. Részlet a novellából:

"... Nem tudom, hogyan történt, egyetemi éveink alatt, azt követően, hogy bemutattad, noha feltűnően csinos nő volt, soha nem merülhetett fel, hogy szemet vessek rá. A barátom barátnője tabu. Pláne, a felesége. Mégis, abban a pillanatban, amikor mint férj és feleség lelépdeltetek a Jáki-kápolna lépcsőjén – ó; micsoda festői környezet egy esküvőhöz a Vajdahunyadvár, a Városliget, a tó –, a gratulációmat fogadó mosolyán keresztül szemének egy villanásával egyenesen a szívem közepébe talált. Zaklatottan dobáltam magam az ágyban egész éjjel. Mi volt ez a lehetetlen fény, csak képzelegtem, vagy, ami még rosszabb, én akarnám megfertőzni kapcsolatotok tisztaságát tudat alatti mocskos fantáziáimmal? Hanem, amikor a nászútról hazatérve engedtem szíves vacsora meghívásodnak, bizonysággá vált, hogy nem képzelődtem. Valahányszor kimentél – és persze egy idő múlva mind gyakrabban, hisz jócskán ürítettük a sörös palackokat – kedvessége felfokozódott, és pillantása úgy perzselt, mint annak a napnak a sugarai, melyben néhány nappal korábban a dalmáciai tengerparton fürödtetek, és sokkal jobban érdeklődött a természetes határok definiálhatósága iránt, mint valaha is. Emlékezhetsz, rosszul lettem – nem az ital miatt történt. ..."

A Mondd meg Laurának című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Mosoly a tóból

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XIV. évfolyam, 2. (2004. februári) számában. Részlet az elbeszélésből:

"Időnként artikulálatlan hangon szidta a kicsi gyermeket, és mindennek elmondta az anyját, akit esténként együtt vártak haza. Máskor meg asszonyos kedvességgel becézgette, ölébe vette, ringatta. Ringatta? Ezt persze Ábry csak feltételezhette, mert az apa-leány kapcsolatnak csupán fültanúja volt. Amikor a lépcsőházban először találkoztak, egy udvarias fiatalembert ismert meg, aki kétéves forma kislányát is köszönésre nógatta. Ő vigyázott a gyerekre, és amikor este a felesége is hazaért, a falon keresztül teljes volt a családi béke, anya és leánya boldogan gügyörésztek, amíg az apa televíziót nézett.

Csak napközben adódtak nehézségek A kislány eldugta a tányérját, kiöntötte a vázából a vizet, és apja kívánságaira gyakran hisztérikusan reagált, fellobbantva benne a trágárság, sőt a tettlegesség tüzét. Ha már ütések is csattantak, Ábry át-átdörömbölt a falon. ..."

A Mosoly a tóból című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Az illatszer-kereskedő

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XIII. évfolyam, 12. (2003. decemberi) számában. Részlet az elbeszélésből:

"... Ötvennyolctól Amszterdamban, a virágpiacon dolgoztam, a világ legszebb tenyésztett növénycsodái, barna tulipánok, zöld rózsák és kék margaréták közt. A virágok a csatornák folyosóin érkeztek a tenger felől, megannyi Noé bárkáin, melyekre mintha - sürgősség okán - minden létező növényfaj be lett volna zsúfolva. Sokat tűnődtem ezen. Hosszú évek után is annyira meglepett e vízen lebegő könnyű testek látványa, mint amikor gyermekkoromban a margitszigeti tó nagy levelei közt megpillantottam a fenséges tündérrózsát. És vajon hová tűnnek az édes terhüktől megfosztott ormótlan testek, amikor egybeolvadnak a grafitszínű vízzel? Nem volna-e jobb, ha belefeküdnék valamelyik aljába, hogy elhajózzam messze, mint a régi egyiptomiak, akiket a nap minden éjjel meglátogatott a világ árnyékos oldalán, ahonnan már nem kell visszatérni, ahol örökké virágoznak a lótuszok?

A bárka azonban a feleségemért jött el. Alig tértem vissza a temetésről, a boltba betért egy ember, és azt mondta, hordjam el magam, mert ő itt a tulaj. Különben is, micsoda barom vagyok, hogy a virágokba fúrom a fejemet, meg szagolom őket. Ez elriasztja az amerikaiakat, akik a legjobb vevők a földön. Egyébként Amszterdamban már nem szagolgattam a virágokat. Még a leghamvasabb rózsának, a legbársonyosabb liliomnak sincs illata itt. ..."

Az illatszer-kereskedő című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: A másik Magyarország

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XIII. évfolyam, 11. (2003. novemberi) számában. Részlet az elbeszélésből:

"... Ittak. A szakállas beleélte magát a történetébe.

- És tényleg kihívta a rendőröket, akik megállapították, hogy nincs jogcímem arra, hogy belépjek a saját lakásomba! Nincs jogcímem. Mi ez? Másnap elmentem a tanácsra, mert tanácsi volt a lakás, kettőnk nevére jött a kiutalás húsz évvel ezelőtt, kettőnk nevére jött a vételi ajánlat is, két éve. A tisztviselő elém tette azt a nyilatkozatot, amelyben lemondtam a vételi jogomról a feleségem javára. Elsötétült előttem a világ. Eszembe jutott a jelenet. Édes mosollyal csak annyit kért az asszony, egy finom vacsora után, ha jól emlékszem, pecsenye kacsát sütött, hogy írjam már itt, hogy eljárhasson a vétel ügyében, mert én olyan elfoglalt vagyok, úgysem érnék rá. Aláírtam.

Zihálva kiitta az italát. ..."

A másik Magyarország című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Szerelem

Megjelent az Ezredvég irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XII. évfolyam, 2. (2002 februári) számában. Részlet az elbeszélésből:

"... Soha nem beszéltünk. Soha nem tudtuk szavakba önteni azt, ami köztünk történik. Soha nem tudtuk, mi történik közöttünk. Soha nem tudtuk, történik-e közöttünk valami. Csak azt éreztük, hogy ez a mindennapos együttlét nekünk nagyon jó, és így jó, hogy titok fátyolozza. Ha mindent érezni vélünk a másikról, és hogy minden lehet a másik.

   Ma nem csak negyedóra lesz. Többnek kell lennie. Esetleg húsz perc, talán fél óra is. Sőt, ma megszólítom, istenem, megszólítom. Egész nap ezen gondolkoztam a műhelyben. Kérdezték is, hogy mi van velem. De engem nem érdekel, hogy mit kérdeznek. én ma találkozót kérek tőle. úgy ver a szívem, ahogy kölyökkoromban vert utoljára, amikor az első lánnyal megismerkedtem. ..."

A Szerelem című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Tér

Részlet az elbeszélésből:

"... Ezerkilencszázötvenhárom március hatodikán, a Dékány utca egyes számú ház padlásteréből a tetőre lépve Vörös Béla látta mindezt, ha lenézett a Moszkva térre. Vörös, a Fővárosi Kéményseprőipari vállalat fizikai állományú dolgozója végigengedte a golyót a kéményen, majd drótseprőjével kezelésbe vette a kémény torkát. Szerszámát ütemesen sikatolva tapasztalati ismereteket gyűjtött az anyagi lét tér és idő melletti további sajátosságáról - a mozgásról. Most azonban abbahagyta a műveletet, mellényzsebéből egy laposüveget vett elő, meghúzta, letelepedett a kémény szélére, és rágyújtott, elvégre neki is jár a szakszervezeti szünet. A térre süllyesztette pillantását. ..."

A Tér című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Karolina

Részlet az elbeszélésből:

"... A földalatti a Hősök teréhez közeledett. Péter az órájára pillantott. Még húsz perce van tizenkettőig. Továbbment egy megállót, hogy sétálhasson a rügyező fák alatt. Amint rátámaszkodott a Városligeti tó hídkorlátjára, megriasztott egy rigót. Vagy talán cinegét? Minden összezavarodott. Jó lesz egy kicsit beszélgetni oly sok idő után ismét. Karolinát nem akarja szóba hozni, egyelőre nem. Vagy talán sohasem.
   Vajdahunyadvár falain meg-megcsillant a tó hullámairól visszaverődő koratavaszi napfény. Felrémlett előtte az a velencei tájkép, ami a Ponte degli Scalziról tárult eléjük, egy végigautózott éjszaka hajnalán, fél évvel azelőtt. A kora reggeli nap bágyadt sugárzásában a vízi város, mint önmaga tükörképe lebegett a kéklő lagúnák felett. Péter szíve összeszorult a boldogságtól a Canale Grande láttán. Átölelte Karolina vállát, és fejében kezdte összerendezgetni emlékeit, hogy minél többet tudjon mondani a kedvesnek, aki először járt Velencében. Igen, ez itt jobbra a Foscari-palota, ott balra előrébb a Palazzo Flangini, e befejezetlenségében is bájos épület, arrébb a Santa Geremia templom, melynek harangtornya még a román korban épült. ..."

A Karolina című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Gyilkos

Megjelent az "Ezredvég" irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XII. évfolyam, 10. (2002 októberi) számában. Részlet az elbeszélésből:

"... Kifordult a Hal-ból, és elindult hazafelé. Végeredményben a Gödör-be még bemehet egy-két fröccsre. Egy luxusvilla kertje mellett elhaladva fűnyíró hangja ütötte meg a fülét. Érdeklődve nézett be az utca felöli jól nyírt sövény egyik hasadékán. A látványtól földbe gyökerezett a lába. A fűnyíró mögé valami műanyag holmi volt szerelve, ami összegyűjtötte a füvet. Nem volt szükség gereblyézésre! Gyilkos teljesen összezavarodott. Visszamenjen a Hal-ba? Lehet, hogy még ott találja ezt a nyegle Versmondót. Bár most már igazán kedve lett volna beverni a képét. Nem, hét hónap felfüggesztett elég volt. De az a micsoda a fűnyíró mögött! Kiverte a verejték. Vagy menje a Gödör-be? Mit csináljon? Mit lehet ilyenkor csinálni? Végül addig kóválygott össze-vissza, hogy minden kocsma bezárt a környéken. Éjjel szemhunyásnyit sem aludt, csak forgolódott az ágyában. Reggel korán nekilódult, és portást, titkárnőt félresöpörve berontott Hadikhoz, aki az átalakulás után a kertészeti vállalat igazgatója lett. ..."

A Gyilkos című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Angelika

Részlet az elbeszélésből:

"... Otthon Angelika, a kutya mint mindig, most is kitörő lelkesedéssel fogadta. Felugrándozott rá, vinnyogott, csaholt, csóválta a farkincáját, nyalta gazdája kezét-lábát, egyszóval egész testével örült neki. Végül hanyatt feküdt, és kapálózó lábacskáival jelezte, hogy vakarják meg a hasát. De bármit is tett, pillantását folyton azzal az epekedéssel függesztette a gazdájára, amelyhez hasonlót szerelmes asszonyoknál látni, ha a kedvesükkel találkoznak. Keverék kutyus volt, formája és természete szerint leginkább tacskóféle, hűséges, barátságos, és értelmes. Ferenc meglepetéssel fedezte fel az állat képességeinek, általában kiváló emlékezőtehetségének újabb és újabb jeleit. Elvitte például vendégségbe valamelyik barátjához, akinél a kutya még csak egyszer járt, de évekkel azelőtt. A barátja nem volt otthon, csak a felesége, így hát várni kellett rá. A kutya farkcsóváló izgalommal jelezte, hogy közeledik a házigazda. Az emberek szeretetében Ferenchez igazodott a hűséges jószág. Azt, aki a gazdinak sem volt szimpatikus, már az első találkozáskor nagyon megugatta. Angelika amúgy igazi társasági lény volt. Ha vendégek jöttek, kikövetelte magának, hogy mindenki vele foglalkozzon, labdái és csontjai ide-oda hurcolászásával egyszerre fél tucatnyi ember között is fenn tudta tartani a játékrendet. Féltékenység dolgában a legelvadultabb nőkkel is versenyre kelhetett volna, mert még magát az imádott Ferencet is dühödten megugatta, ha az megsimogatott egy másik kutyát, netán karjaiba vett egy gyereket. ..."

Az Angelika című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: A fogorvosnő szerelme

Részlet az elbeszélésből:

"... Aznap este a Bristol sörözőbe szinte minden törzsvendég letalált. Kiderült, hogy Guillond téziseit senki sem olvasta. A filozófus gyorsan szétosztott hát néhány kiadványt. Az alapgondolatot mindenki rokonszenvesnek találta, az axiómák dualista jellege és az összes vallás holisztikus szintézisének célzata között fellelhető logikai inkonzisztencia kérdésében pedig hatalmas vita bontakozott ki. A vita elültével a Guillond fojtott, de határozott hangja töltötte be a helyiséget:

   - Uraim, akkor javaslom, hogy alapítsuk meg hivatalosan a Mindenség Szeretetében Hívők Körét.

   Csönd lett. Ilyesmit nem lehet javasolni. Senki nem lesz alapító tagja semminek. Vagy azért, mert valahová már belépett, vagy azért, mert nem lép be sehová. Különbenis, a politikától jobb távolmaradni. Ja, hogy ez nem politika? Manapság mindenből politikát csinálnak. A filozófus rossz hangulatban távozott a Bristolból. Az eszme társadalmi sikerének esélyeit latolgatva komorsága tovább növekedett. Miközben mindenféle mozgalmak és szervezetek vívják keresztes háborújukat, küzdenének az igazság egy-egy szeletéért, a megsebzett vadak biztonságba helyezéséért, a mezei apróállatok vonulási irányát megzavaró útépítések ellen, a hadi árvák megsegítéséért, a globális veszély elleni globális összefogásra senki nem gondol. Ugyanakkor az igaz, de magányos gondolat csak akkor lehet sikeres, ha beágyazzák valami nagy tekintélyű egyház, politikai párt, vagy gazdasági szervezet ideológiájába. Ha viszont a Szervezet felkarolt egy eszmét, akkor azt a saját épülésére teszi, ekképp a nemes célok másodlagossá válnak, majd szépen elsikkadnak, hogy mintegy mementójukul a Szervezet főemberei nemzetközi fórumokon fényes díjakat vegyenek át a megvalósításukért. ..."

A fogorvosnő szerleme című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Eurüdiké és Orpheusz

Részlet az elbeszélésből:

"... Eurüdiké ugyanakkor észrevette, hogy Orpheusz viszonya megváltozott hozzá, és minden kedvességével, asszonyi fortélyával azon igyekezett, hogy visszanyerje a szívét. Puha szőrökkel bélelte ki Orpheusz fekhelyét, hozzábújt, símogatta, becézgette, minden szavát, kívánságát leste. Erdei főzetekkel igyekezett fájdalmát enyhíteni, hűs forrásvízbe mártott kendőjével borogatta. Elhalmozta szederrel, áfonyával, nehéz, óarany bort szerzett neki. Orpheusznak nem kellett a szeder, az áfonya, de a bort megitta, be is rúgott tőle, mondta is Eurüdikének, az jöhet még, mert amíg részeg, kevésbe gyötri a fájdalom. Az asszony sírva ment vissza a gazdához, akitől a bort vette, mert mindent megtett a férjéért, de tudta, hogy az ital hamis gyógyszer. Valóban, a kezdeti felvidulás után Orpheusznak egyre kevesebb öröme telt a hegy levében, ha netán sikerült annyit innia, hogy már nem érezte a fájdalmat, akkor másnap sokszorozódtak meg a kínjai. Annak a gonosz kis kerkópsznak a látogatása tovább súlyosbította kedélyállapotát. ..."

Az Eurüdiké és Orpheusz című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Rafael

Részlet az elbeszélésből:

"... A kékesen csavargó füstből Anette alakja rajzolódott ki előtte. Tizennyolc éve találkoztak utoljára. Kosztagosz úr üzleti ügyben - vagy éppen annak ürügyén - Krétán időzött. Történt, hogy egy fesztoszi kirándulást követően kedve szottyant fürdőznie a festői matalai öbölben, amelyet északról magas rétegzett mészkőfal határol, és a vize olyan tiszta, hogy még hat méter mélyen is jól kivehetők a kavicsok a tengerfenéken. Kosztagosz úr önfeledten adta át magát a víznek. Imádta a tengert. Mindig mélyen beúszott, és akár órákig is elmaradt. A part felé közeledve azután szívesen búvárkodott, mély lélegzettel nyitott szemmel. Ahogy Matalában, közvetlenül a part előtt kibukkant a vízből, ott volt előtte - Anette! A lány azzal az önfeledt mosollyal köszöntötte, ami csak nők arcán tud megjelenni, ha kedves személyt látnak. Kosztagosz úr is megörült a találkozásnak, olyannyira, hogy semmi lelkifurdalást nem érzett amiatt, hogy négy éve alatt nem sikerült megszerveznie a lánnyal azt a budapesti egy hetes idillt, amelyet a szarvasi búcsúkor, majd későbbi leveleiben sokszor felemlített. A görög pragmatikus ember volt, e véletlen találkozót kiválóan alkalmasnak vélte arra, hogy mindent bepótoljanak, amit az elmúlt négy évben elmulasztottak. A dolog Anette-nek sem volt ellenére, aki egy rejtvénypályázaton nyerte az utazást, és egyedül tartózkodott Krétán. ..."

A Rafael című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: A fűtő

Részlet az elbeszélésből:

"... Mégsem tudta kiverni a fejéből a férfit. Mind feljebb hágott a fedélzeteken, és egyre csak a fűtő valószínűtlen története járt a fejében. Biztosan valami hajószerencsétlenséget okozott, azért fokozták le. Senki sem megy el fűtőnek csak úgy. Vagy, mindigis az volt? Lehetetlen. Melyik fűtő beszél Marcus Aureliusról? És a szeme! Az a szűk résű szempár oly forrón tudott perzselni, mint a hajógép. Vagy mint a pokol melege? Utcanőkről mert beszélni előtte! Egyáltalán, mit tudnak a keleti nők, hogy a nyugati férfiak ennyire odavannak értük? Különbenis a Fülöp-szigetek katolikus ország. Miért hódolnának Buddhának az ottani prostituáltak? ..."

A fűtő című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Az alkoholista

Részlet az elbeszélésből:

"... De megint elkezdett inni.
   Egy késő őszi nap Sára a kertben foglalatoskodott a rózsáival, még a menyasszonyi csokrából gyökereztette őket, és májusban kibomló vérnarancs szirmaik ragyogása mindig azt a napfelkeltét idézte emlékezetébe, amelyet Ronalddal néztek végig kéz a kézben a hajó fedélzetén, amikor nászútjukon Ciprusról átkeltek Izraelbe, hogy a szent helyen, a vallás, a hit és a szeretet jászolában összemosolyogva is megpecsételjék együvé tartozásukat, majd, hogy betakargatta a rózsatöveket, bement a konyhába, levette a tűzhelyről a töltött káposztát, az ura kedvenc ételét, a szomszédasszony gondjára bízta a kisebbiket, amíg elszaladt a nagyobbik gyermekért az óvodába, és a kocsma előtt elhaladtában nem állta meg, hogy kíváncsian be ne pillantson az ablakon, a helyiségben pedig ott látta a férjét, amint egy söröskorsókkal, meg pálinkás poharakkal telerakott asztal mellett iszik a kőművesekkel, a férjét, akiről úgy tudta, azért jön későn haza, mert a kollégájával az új számot próbálja, a látványtól földbe gyökerezett a lába, vadul kalimpáló szívvel percekig nézte a szomorújátékot az ablak mögött, s ahogy végre el tudott mozdulni, első kétségbeesésében egy utcai fülkéből azonnal felhívta Jánost, aki azonban külföldre utazott, és az elérhetőségét sem hagyta meg, így hát tanácstalanságában szegény asszony visszafelé a gyermekkel nagy ívben elkerülte a kocsmát, otthon megetette, lefektette a kicsiket, a mese elmondása után maga is ágyba bújt, ott várt rémülten, iszonyodva, védtelenül, az ura hazabotladoztakor úgy tett, mintha már aludna, és csak amikor ütemessé vált mellette a jól ismert hortyogás, a szoba levegője pedig savanyú szeszgőzzel kezdett telítődni, akkor sírta bele a párnájába a fájdalom és keserűség színtelen rózsaolaját. ..."

Az alkoholista című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: A fakír

Megjelent az "Ezredvég" irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XIII. évfolyam, 3. (2003 márciusi) számában. Részlet az elbeszélésből:

"...
- Miért szólított Fakírnak ez az ember - érdeklődött Andrea a szomszéd teve hátán zötykölődve.
- Mert amikor vívtam, ez volt a becenevem. - válaszolt Wirth.
- Fakír?
- Igen. Tizenkét éves srác voltam, és ez a fickó, meg a barátai, négy-öt évvel idősebbek nálam, már másodosztályú sportolók. Azzal szórakoztak, hogy kicsavarták a karomat, próbálgatva, mikor sírom vagy ordítom el magam.
- Iszonyú!
- De én egy hangot sem hallattam. Bármit csináltak is velem, mindig a képükbe vigyorogtam. Meg is becsültek érte. Például ezzel a névvel.
   Andrea megborzongott. Még az egyetemen, a vallástörténeti szakosítón tanult szörnyű megpróbáltatásokra felkészült emberekről, akik fakírrendekbe tömörültek, hogy megvédjék a hindu papokat az Indiába beáramló moszlimoktól. Wirth sporttársai nyilván nem rájuk gondoltak, hanem az illuzionista kollegáikra. Andrea az aszkézist csak a hit összefüggésében tudta némiképp méltányolni, cirkuszi mutatvánnyá silányítása undorította. ..."

A fakír című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Rigoletto

Megjelent az "Ezredvég" irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XIII. évfolyam, 5. (2003 májusi) számában. Részlet az elbeszélésből:

"La donna é mobile. Ennyit tudok olaszul. Különben, azt jelenti, hogy az asszony ingatag. A mantovai herceg énekli ezt a Rigolettóban. A kedvenc operám. Az Aidát is szeretem, nagyon klassz a bevonulási induló, de annak a szövegét csak magyarul tudtam megjegyezni. Hanem, amikor felcsendül, a la-don-ná-é-mó-bi-le, la-lá-lá-lá-lá-la-la, el is érzékenyülök. Mert ugye, ez a dallam hallatszik, amikor Gilda a gyilkos tőr elé veti magát, hogy megmentse az őt elcsábító herceget. És a szegény nő meghal, az a rohadt herceg meg éli világát, és énekli, hogy a nők ingatagok. Köszönöm szépen. ..."

A Rigoletto című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra

BALLAI LÁSZLÓ: Zombi

Részlet az elbeszélésből:

"...
- Én meg sose felejtem el, amikor Zsuffa főtörzs összeszedette velünk a leveleket és ágakat az ezredtörzs előtti erdőben, mert jött valami pizsamás a hadosztálytól. Elmagyaráztam neki szépen, hogy a levél ás az ág, ha lehullik a fáról az nem olyan mint amikor a tiszti lakótelepen eldobják a konzervdobozt, hanem természetes bomláson megy keresztül, és szép lassan összekeveredik a kőzettörmelékkel, szemcsékkel, gazdagítja a szerves rétegeket, és így alakul ki a hazánkban legáltalánosabban jellemző, átlagosan ötven-hatvan centiméter vastagságú barna erdei talaj, mely mezőgazdasági művelésre igen alkalmas. Ő ezt érti, mondta erre Zsuffa főtörzs, de szedjük össze a leveleket és az ágakat az erdőben, mert az a parancs. ..."

A Zombi című elbeszélés letöltése DOS-szöveg formátumban
Vissza az oldal elejére
Vissza a fő oldalra