A kalapos nő eddig nem mutatkozott a bálon, és most az italokhoz lépve magára vonta a csodálkozó, rosszalló tekintetek össztüzét. Amint a nap dühe változik szivárványos csillogássá a reggeli harmaton, úgy törte meg azonban a szigorú szemek zordon pillantását egy bájos félmosoly. A hölgy, kezében jégpárás pezsgőspohárral kisétált a teraszra. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 9Kb      71Kb      140Kb      34Kb      8Kb

Szegény szomszédasszony. Szakasztott olyan, mint az a tárnoki öregasszony. Két vagy három utcával lejjebb. Volt a kapujuktól kétszáz méterre egy nyomós kút. Odajárt vízért. Régen kibomlott, szélfútta ősz hajtincsek. Barázdás arc. Dohszag. De azért segített az öregasszonynak vinni a vödröket. Egyszer behívták a házba. És az öregasszony halott szeme fellobbant. Látja-e azt a viktoriánus hegedűkanalat, a dos-á-dos meisseni porcelánt, vagy az empire duchesse-t? Mert az nem az eredeti viktoriánus, meisseni és empire darab, hanem valami silány vacak. Arra cseréli ki a szomszéd, a húgának a fia, mert meg akarja ölni. A kamaszkor döbbenetével ült fel a kerékpárra, lélekszakadva hazahajtott, hogy beszámoljon az édesanyjának a hallottakról - itt egy ember életveszélyben van, hívni kell a rendőrséget! Édesanyja nagy figyelemmel végighallgatta, és arcára szomorúság ült ki - nem segít azon az asszonyon sem rendőr, sem orvos. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 12Kb      56Kb      159Kb      38Kb      11Kb

Netán Sári Pista magát már nem is muzsikusnak tartja, hanem annál többnek? Miért nem mutatta be korábban ezt a tudását, miért most hozakodott elő vele, amikor, úgymond, öreg már a "hegedőléshez"? Miért nem mertem semmit kérdezni tőle azon az estén, melyen úgy oldalogtam el, mint egy kivert kutya? ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 7Kb      74Kb      153Kb      38Kb      6Kb

Elrontottam. A mű legkritikusabb részénél összetapadtak a kottalapok, ráadásul az ujjam is begörcsölt. Hat taktus elment, mire úrrá lettem e helyzeten. A lábszáramról is folyt a verejték. Még csak sandítani sem mertem a mandulaszemek felé. Szvetlána játszott rendületlenül Én lapoztam tovább teljesen összetörtén. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 9Kb      72Kb      119Kb      35Kb      9Kb

Néhányan megtorpannak, egy-két ember visszaül, sokan a kijárat felé igyekeznek.

"Mit mondott, uram?" - kérdezi értetlenül a fordító.

"Hallotta azt maga jól. És Magyarországon mindenki tudja, mit jelent ez" - ordít az előző hang.

"Én nem tudom, mit jelent ez" - tiltakozik valaki.

"Ne haragudjon, de ez a megjegyzése hogyan kapcsolódik a..." - próbálkozik a fordító.

"Tudja maga azt jól!" - dörren a válasz.

"Mit mond?"

"Ki beszél egyáltalán?"

A gyérülő sokaságból kibontakozik egy vastag állú, kockás kalapot viselő alak.

"Igen - erősíti meg a háta mögött valaki. - A Hrabal tényleg besúgó volt."

"Nem véletlen - mondja a vastag állú. - A dzsesszzenészeket pedig a maffia alkalmazta. Azt szeretném megkérdezni Pat úrtól, vagy Lendvay útról, vagy hogy hívják egyáltalán, hogy milyen kapcsolatai voltak az alvilággal?" ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 10Kb      69Kb      115Kb      43Kb      9Kb

Az a vaskos alkar már messziről ismerősnek tűnt. Amikor beértem, megismertem a húsz éve nem látott Lali bácsit. Annyira megdöbbentem, s ugyanakkor úgy megörültem a váratlan találkozásnak, hogy majdnem megkérdeztem tőle, megvan-e még a Wartburgja. Milyen idétlen tud lenni az ember! Nem kizárt, hogy éppen az okozta vesztét. Meglehet, abból az autóból nem maradt semmi, amellyel ütközött, de vezetője ma is épségben rója az utakat. Szegény Lali bácsit azonban összelapította a merev német acél Végül már nem is tudtam, mit kérdezzek. Lali bácsi azonban nem ismert meg. Talán jobb is így. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 10Kb      55Kb      119Kb      75Kb      9Kb

"... Minden halállal közelebb kerülünk a sajátunkéhoz. Mégis, pályám Lili néni halála után ívelt feL Egy bécsi fesztivált követően Nagano személyesen gratulált, és elkérte a vizitkártyámat. Ezt követően egyszer késő éjjel telefonált, hogy nem tudnék–e beugrani a Lakmé szerepébe. Röpültem Lyonba. Kiderült, hogy premier. A bemutató után szerződtettek a Lyoni Operába Lyon után Párizs, London, Milánó következett. A drága Lili néni milyen örömmel mutatta volna az ismerőseinek a lapokat, melyek külföldi fellépéseimről tudósítottak! Istenem, hányszor, de hányszor énekeltem el neki Desdemona csodáit. Biztos voltam benne, hogy a mennyországban van egy opera, ahová Lili néni minden előadásra elmegy, és amit csak éneklek, azt ő ott hallja, és gyönyörködik benne. Ezért hát soha nem hibázhattam.

Még a vizsgaelőadásomon sem izgultam annyira, mint negyven év múltán, amikor éppen Budapesten töltöttem a szabadságomat, és felkértek, hogy ugorjak be az Otelló–ba az Erkelben. Az ember leginkább azt ronthatja el, amit tud. És pláne itt! Jóval az előadás előtt érkeztem, hogy bejárhassam az útvonalat, amely Lili nénivel együtt a miénk volt. Persze, a pereces még nem volt ott a lépcső alatt. A büfében is javában rendezgették a tálcákat. Én azért bementem, és üdvözöltem Idát. Az idők során ez az asszony mit sem változott. Feltornyozott frizurájával, ezüst blúzában olyan örökkévalónak tűnt, mint az operák, melyeket énekeltünk. Vajon végighallgatott egyet is közülük? Soha nem mertem megkérdezni tőle. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 23Kb    80Kb      131Kb      44Kb      14Kb

"Kezdődhet a szűrt fényben való gomolygás – szinte lebegve, már testérzet nélkül, még hallva az orvos utolsó, tanácstalan utasításait, a forró víz lobogását a rézüstben, a kicsavart kötés csurgását, az orvosi kés sercegését a gyertya lángjában, a bőröm hersenését, amint az eret vágó penge felmetszi, a hökkenetet, hogy nem buzog, enyhén csordogál csupán a vér, a szerszámait csomagoló orvos határozott anamnesisét, az asszonyok kezdetben fojtott, majd egyre erősbödő jajgatását, az elomló Mária testének zuhanását, az ijedt sóhajtásokat, a mellettem maradóktól távolodó, majd ismét hozzájuk, vagy hozzám közeledő könnyű lábak dobogását, Márta szívének dobogását, az eszméletre tért Mária csuklásba fulladó zokogását, a kenetet feladó kezek neszezését, tiszta vásznak suhogását, a férfiak visszafogott tárgyalásának kezdetét az érkező rabbikkal, mesteremberekkel, a részvevő sietséggel gyülekező rokonok hásmálódását, zihálását, egymásnak szóló zavart, e helyzetben nem illő, de a szokás miatt mégsem elhagyható üdvözléseit, és a kutya kétségbeesett szaglászását, majd a felismerés csendje után azt a hosszasan elnyúló, fájdalmas vonítást, melyet, ha ember csak egyszer is meghall, örök kérdésként ott marad benne, vajon tényleg az emberi gyász-e a legfájdalmasabb ezen a világon –, mely után, mintegy utolsó észleletként már nem hallva semmit, felrepülni, vagy száz sing magasból látni, amint kiszakad belőlem a világ, és már nincs fény, nincs szín, nincs hang, nincs vágy, nincs állapot. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 38Kb    63Kb      105Kb      38Kb      10Kb

"... Gyuri bácsi után Feri volt a legjobb csellótanárom. A gimnáziumi énektanár kérdezett meg, nem volna-e kedvem az egyetemi kamarazenekarban játszani. Nekem? De épp csak most kezdtem újra kartörés után. Három évig vonó sem akadt a kezembe, csak ásó, meg lapát a telken. Nem baj, próbáljam meg. (Korán odaértem. Az egyetemi előadóteremben csupán egy kedves gyermeket találtam – Csellócska gyakorolt. Nehéz ez a Vivaldi! Azzal eljátszott egy olyan részt, hogy csak kapkodtam a fejem.) Lassan megérkeztek a többiek is. A hegedűsök, a bőgősök, a magas, nyurga Zoli, rögtön elmondta, hogy ő eredetileg hegedűs volt, de a karnagy kérésére képezte át magát bőgőssé. Feri barátságosan kérdezett, hogy én vagyok-e az új csellista. Legalábbis játszom a csellón, makogtam. Mikor lesz a vizsga, kérdeztem tőle, miután bemutatott a másodkarnagynak, a hegedű és a brácsa szólamvezetőknek. Milyen vizsga, nevetett vissza, csak leülsz, és játszol. Végül megérkezett a karnagy is. Két hónap múltán következett az első koncert. De én sok mindent nem tudok lejátszani, mondtam Ferinek. Akkor csak azt játszd le, amit tudsz, válaszolta. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 23Kb    61Kb      104Kb      28Kb      11Kb

"... Balzac regényeiben olyan tökéletes a nyomorúság, mint amilyet ekkor láttam. Az igényesen felújított Váci utcai homlokzat mögött az udvaron át jutottunk a Pintér utca felé esõ lakásba. Mindjárt a konyhába léptünk be. Kormos, penészes falak, az elsárgult gáz-vízvezetékek szabadon kígyóztak a falakon. Négy asszony ült hokedliken, és dohányzott. A gáztûzhelyen jókora ütött-kopott fazék pöfékelt, gyanús szagokat lövellve magából. Beléptünk az elsõ szobába. A falakon kígyózó csövek ide is követtek. A parketta erõs dohszagot árasztott, a falakról mállott a tapéta. A helyiségben nyolc férfi üldögélt összecsukható székeken és hokedliken. Szinte tudomást sem vettek rólunk. Az ügynök gyorsan továbbtessékelt. Alacsony, hízásra hajlamos fiatalember, izzadó tenyérrel. Lilla úgy suhant át a helyiségeken mint egy daimón, aki mindenhol csak a saját sugárzásában fürödhet. A következõ szobát egy hatalmas faalkotmány foglalta el. Épp csak egy közlekedõfolyosó maradt a harmadik szobába. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 10Kb      79Kb      108Kb      72Kb      14Kb

"... Richárd tudta, hogy a kapitánynál megfontoltabb katonája nincsen. Ha kilenc éve Messinában, amikor egy paraszt által fuvarozott nádszálakkal játékból verekedni kezdtek, a kapitány nem fogja le, bizonyosan megöli Guillaume Barrést, a francia király legderekabb lovagját, mert elszakította a köpenyét. Ha hét éve Jaffánál, a gyalogos párokhoz nem rendel hozzá egy-egy íjászt, mint az Rawcliff tanácsolta, most aligha lehetnének itt. "Minden lovag kettesével kötözze össze a pajzsát, és mélyessze a földbe – parancsolta lendületesen tisztjeinek az Oroszlánszívű. – Szúrják le elé a lándzsáikat. A támadó lovasokat így felnyársaljuk." A szaracén már rontott is rájuk. "És akit mégsem nyársalunk fel, azt az íjászaink lelövik" – tette hozzá Rawcliff. A sokszoros túlerőben levő ellenség hétszer próbálta áttörni az angolok arcvonalát – mindhiába.  ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 24Kb    46Kb      108Kb      22Kb      9Kb

"... Gyermekkoromban szenvedélyes légyvadász voltam. Igyekeztem a levegõben elkapni a rovart, ez persze ritkán sikerült. Tehát: lecsapás. Megvárni, amíg leszáll, és akkor puff! És ha nem száll le? Egyszer még a tapasztalt, öreg legyek is leszállnak. Õket persze sarokba kell szorítani. Valóságos taktikai harc alakul ki egy ilyen ellenféllel. Az ember szinte tisztelni kezdi, a végén alig akarja megölni. De minden játszma véget ér.
    Hosszú ideje nem bántom a legyeket. Semmilyen állatot, hacsak nem veszélyeztetnek. Általában mi veszélyeztetjük õket, sterilizált környezetünkben nincsen helye a szabályainknak nem engedelmeskedõknek. Pedig e lények sokkal régebben élnek a világon, mint mi, és teljesen önkényesen oroztuk el földjüket, vizeiket, levegõjüket. Miért fosztanánk meg õket az élettõl is, melyet velünk együtt is tudnak élvezni? Ha az ételemen akarna landolni valamelyikük, hát elhajtom. A szemtelenkedõket pedig - régi vadásztechnikáim alkalmazásával - befogom, és kiteszem az ablakon. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

 7Kb    34Kb      109Kb      14Kb      4Kb

"...  Beindult hát a könyvtár. Kezdeti félelmeim, miszerint a sok tanácsi ember és pereputtya most mind a nyakamra fog járni, nem igazolódtak. Viszont szépen gyarapodtak az olvasók. Az elõirányzat szerint pedig, ha nem is az olvasók számnövekedésének arányában, de nõtt a költségvetés is. Lassan felépült egy korszerû tájékoztató könyvtár, amelyet kicsiktõl a tisztes öregekig a kerület számos lakója meglátogatott. Diákkoromban el sem tudtam képzelni, ki mindenki meg nem fordul egy bibliotékában. Az olvasás vágya mellett a legkülönfélébb okok vezetik az embereket. Nyulat kapott húsvétra a kisiskolás, tehát a nyúltenyésztésbõl kellett felkészülnie. Magas vérnyomás elleni gyógyszert írtak fel a bácsinak, aki a szívbetegségekrõl tájékozódott. Egyedül maradt a néni. Könyv nélkül azonban nem távozik senki. Csak a legritkább esetben fordul elõ, hogy ha már egyszer eljött, nem kezd el olvasni. Ha mindenki tudná, micsoda betûre éhes tartalékhad jelentkezik a könyvtárakban még most is, miközben minden elektronikus médium a Gutenberg-galaxist temeti, vidulna a gyászos elme. Egy évtizeddel a nyitás után már könyvtárszakos egyetemistákat osztottak be hozzám gyakorlatra. Többek között az igazgató fiát. Ma õ a fõvárosi könyvtárvállalat vezérigazgatója. Láttam a híradóban, amikor kitüntették a Köztársaság Tiszti Keresztjével. Õt, aki ma sorra bezáratja a könyvtárakat.  ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

14Kb    45Kb      109Kb      25Kb      7Kb

"... Bármikor a levegőbe repülhet a templom. Furcsa mód Pisani mégsem merte veszélyeztetni oly hőn áhított állását, és azt mondta a vikáriusnak, hogy nem Bachot játszott, hanem Mozartot. Az egyházfinak fogalma sem volt arról, hogy Mozart orgonaműveket írt. Pedig Mozart korai templomi szonátái csaknem olyanok, mintha magától Bachtól származnának, magyarázta az orgonista. Zagallo azonban látni akarta a kottát. Fejből játszott, nincs kotta, érvelt kétségbeesve Pizani. Ám a vikárius ragaszkodott a kották bemutatásához, ha nincsenek meg, akkor kerítse elő azokat, amelyekből tanult, különben vizsgálatot kénytelen kezdeményezni az ügyben. Pizani az összes antikváriust bejárta a szigeten, végül Zarbnál ráakadt néhány Mozart orgonaszonátára. A vikárius úgy tett, mintha zenetudós is lenne, és a látottak valóban felidéznék előtte a Bach-partitúrákat, de azért megkérte az orgonistát, ne játsszon olyan műveket, amelyek Bachra emlékeztetnek. Érti, mondta Pizani, tehát ne játsszon Mozartot. Persze, hogy játsszon bátran, visszakozott Zagallo, csak Bachot ne játsszon. Berkley jót nevetett az ügyön, mondván, Pizani az egészet elkerülhette volna, ha megkérdezi a vikáriust, melyik pápai enciklika tiltja, hogy a katolikus templomokban Bachot játsszanak. Különben is a Missa Solemnis teljes mértékben a katolikus liturgia szerint íródott. Az orgonista tehát megfogadta, ha a mostani templomban nincs jelen a püspöki helynök, a legpompásabb Bach-muzsikát játssza, ha ott van, a legsilányabb szerzők darabjait klimpírozza. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

9Kb    97Kb      105Kb      25Kb      8Kb

"...  – Elképzelem, hogy én vagyok az asszony – mondta. – Az én férjem a világ legnagyobb hőse, a legerősebb ember a földön. Nem is értem, hogyan bízhatott meg a kentaurban. Már amikor felajánlotta, hogy átvisz az Eunéoszon Nesszosz kéjsóvár pillantásokkal hátára vett, és nem a folyónak indult velem, hanem tova, Heraklész rögvest lenyilazta. Vergődés a fövenyen. Kiforduló pillantás. És e félig emberben, félig állatban halála pillanatában megerősödik az ember. Alázattal fogja meg a kezem. Ő, aki rosszat akart, megbűnhődik, mondja. Mint mindenki, aki azt hiszi, vele kivételt tesz a sors. De, engedjem meg, hogy jóvátegyen valamit bűneiből, és fogjam fel kiömlő vérét. Ha valaha el akarna hagyni Heraklész, e vérrel megkent ruha feledtetni fogja vele hűtlen gerjedelmét. A szem megtört márványába nézek, és megáztatom kendőmet abban a vérben. És valóban, Heraklész szíve tíz év múltán újra fellobban egykori szerelme, Oikhalia iránt. Egyik köpenyét, bedörzsölve a vérrel, elküldöm neki. A visszatérő szolga jelenti, hogy Heraklész őrjítő kínban fetreng. Mezítelen kard hegyébe meredek. Ó, hogy is bízhattam egy kentaurban?  ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

11Kb    129Kb      108Kb      27Kb      10Kb

"...  A szabályos beadvány keltezésével megkezdődhetett a tényállás alapos vizsgálata. Az eljárás rendjének megfelelően a védőügyvédet maga a püspöki helynök jelölte ki a vincellérbogarak számára. Battista mester alaposan áttanulmányozta a peranyagot, és megállapította, hogy abban a felperes mint „Saint-Julienne község lakosai” szerepel, a gazdák név szerinti meghatalmazása azonban nincsen csatolva az okirathoz. A püspöki helynök helybenhagyta a kifogást. Gobineaunak tehát be kellett szereznie a személyes meghatalmazásokat, melyeket megnehezített az a körülmény, hogy a falu lakosainak többsége nem tudott írni. Kézjelük hitelességét tehát tanúkkal kellett bizonyítani. A vádlók képviselője ugyanekkor nehezményezte, hogy az alperesek a tárgyaláson nem jelennek meg, meghatalmazásukat képviselőjük nem mutatta be. Battista utalt védencei fiatalságára és kicsinységére, minekután az Egyház, mint gyám jár el felettük, és a bíró helyt adott neki.  ..." 

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

10Kb    140Kb      107Kb      42Kb      12Kb

"... Ekkor érkezett meg Magyarországi Jakab. Guillaume a beszédét hallva mindjárt a zászlaja alá terelt egy századnyi embert. Majd arra kérte, meséljen még. Hatvan évet megért Jakab, de ilyesmi még a leghívebb tanítványaiban sem merült fel. Miről is? Pilisről mesélt az ácsnak. Arról az árva harangról, a latintanulás szépségeiről, József testvérről. Éjjel Guillaume megigazította lecsúszott takaróját. Amikor felkelt, fürdődézsa várta, mellé tiszta gyolcs készítve. Miután felüdült, terített asztal fogadta. A következő városhoz érve Guillaume előre sietett, hogy hírt adjon a „Szent” érkezéséről és gondoskodjon szállásról és vacsoráról.

Charleroiban több ezres tömeg üdvözölte őket. A pásztor keresztesek száma vonulásuk során egyre gyarapodott. Aki nem csatlakozhatott hozzájuk, élelemmel, ruhával, pénzzel segítette őket. Guillaume gondoskodott róla, hogy az írni tudó barátok minden adományt lajstromba vegyenek. Hogy a fosztogatásoknak elejét vegye, az emberek között rendszeres ellátmányt osztatott ki. Magyarországi Jakab atya pedig esténként mesélt barátjának. Toledóról, Blanche királynéról – a terveiről. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

15,1Kb    58,6Kb      152,5Kb      43,3Kb      14,5Kb

"... A Tamási Áron-emlékházban kiderült, hogy Édes Gáspár nem is tud olvasni. Valahány értékes dokumentumra felhívtam a figyelmét, meg sem nézte, csak szabadkozott, hogy nem jó a szeme. Ki is menekült hamar Sipos Erzsi nénihez, Tamási Áron rokonához, aki nagy szeretettel vezette a múzeumot, és olyasfajta kérdéseket tett fel neki: „Ugye, maguknak is nehéz itten?” Erről két öreg a végtelenségig tud beszélni.
Az Énlakára vezető csapáson talán még a honfoglaló magyarok szekérnyomai között hányódik az automobil. De még a Székelyföldön általánosan jellemző gyalázatos út sem engedte feledni a dimbes-dombos, csalitos táj szépségét, melyben szivárványos pillangók és bájos madarak röpködtek.
– Az a kis ember maguktól, az jól mondja – terelte hirtelen a politikára a szót Édes Gáspár.
– Ön hallotta őt beszélni? – kérdeztem.
– Én nem, de mondták, hogy ő a magyarságot nagyon képviseli.
– Nézze, annak a személynek a magyarság a pártreklámja. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

17,4Kb    129,5Kb      145,3Kb      46,0Kb      10,0Kb

"... Nagyon szerettük a hartai nyarakat. A hajókat, az uszályokat a Dunán. A Kossuthot, a lapátkerekes gőzöst, amelynek mindig integettünk. A házak tornácára kiakasztott pirospaprika-füzérek látványát. Imre bácsit, a református kántort. Az öreg mindent megmutatott a harangtoronytól az altemplomig. Végül a maga főzte ribizliborral kínált bennünket. Erről persze, szólni sem lehetett senkinek. Nem is annyira az alkohol miatt, hanem mert Anyó katolikus volt. Érdekesnek találtuk a falusi gyerekeket is. Noha mindig gyanakodva néztek ránk. Mi mezítláb nem szívesen gázoltunk a tarlón. Nem ismertük a fűk-fák nevét. Sok mindent kellett végighallgatnunk:
– Olyan hülye volt, hogy csak akkor tudta megkülönböztetni a cseresznyefát a meggyfától, ha rajta volt a gyümölcs.
– Képzeld, nem látott még lovat elleni.
– Nem tudja, mit csinál a bognár. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

13,3Kb    127,2Kb      143,5Kb      36,5Kb      9,4Kb

"... Sokáig csak azt vettem észre, hogy egyre többet ül a képernyő előtt. Már nem valamilyen műsor miatt kapcsolta be a készüléket, hanem a tévézés önmagában való élményéért. Ha nem talált kedvére való programot, akkor idegesen kapcsolgatott egyik csatornáról a másikra, egy-két perc alatt bekalandozva mind a negyvenet. Legnagyobb kedvét a brutális jelenetekkel zsúfolt akciófilmekben, illetve a végtelenül unalmas politikai vitaműsorokban lelte. Egyre sértőbbnek éreztem a helyzetet. Miért kell nekem valami nem várt látogatót, kellemetlen idegent kerülgetnem? Állandóan más emberek hangja szól a lakásunkban. Az ő véleményük, állásfoglalásuk helyettesíti az együtt élő emberek közötti kommunikációt. Ekkor már nem is társalogtunk. A tévé állandó jelenléte miatt otthonunk elveszítette intimitását.

Hogy még ennél is nagyobb a baj, arra csak a 2002-es választási idegfront alatt figyeltem fel. Akkor, amikor az egyik párt, hogy megnyerje a választásokat, gyakorlatilag háborús állapotokat idézett elő az országban. A konyhában tevékenykedtem, amikor hangot hallottam a szobából. Azt hittem, nekem szólnak. Beszaladtam. Hihetetlen látvány tárult a szemem elé. Az uram élénk taglejtéssel magyarázott – a televíziónak. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

13,3Kb    75,0Kb      109,3Kb      39,6Kb      10,9Kb

"... Isten lesújtson ránk – mondta az idős zarándok. A zord hideggel dacolva soha nem látott számban sereglettek a zarándokok. Mattia már nem tudta elhelyezni őket a fogadóban. Az óriási csapatokban érkező németek és magyarok a hidegben nagy tüzeket gyújtottak a mezőn és köréjük tömörültek. A vendéglős alig győzött kenyérrel, borral, takarmánnyal szolgálni. Egész éjjel sürgölődött. Alig hunyta le a szemét. Csak hajnal felé zuhant félálomba. De mit hall? A zarándokok már szedelődzködnek. Közben újabbak jönnek. Mi lesz a fizetséggel? A fene megette ezt a szentévet! Gyorsan magára hányta a ruháit. Az eltávozottak az asztalon hagyták az ellátás díját. Méghozzá busásan. És nem akadt olyan utazó, aki hozzányúlt volna a pénzhez, amíg a fogadós el nem tette.
Mattiának leesett az álla. A zarándokok vonultak tovább. Rendezett sorokban, méltósággal. Zajongás, veszekedés nélkül. Tűrve, társaikon minden erejükkel segítve. Semmilyen élvezet, gyarapodásra kínálkozó alkalom csábítása nem téríthette le őket útjukról. Büszkén és elhivatottan meneteltek. Ugyanakkor sietve. Mert mintha mindannyiuk nyakában ott loholt volna valami. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

10,0Kb    59,6Kb      108,4Kb      35,9Kb      8,6Kb

"... Zimonyi morgott valamit és a falnak fordult. Soha nem tudott elaludni, amikor a gyermek a kincsről faggatta. A Duna hét áldásának legnagyobbika, hogy megvéd az ellenségtől. De királynaszádosok nélkül? Egyre kevesebben vannak. Dunaalmásra szorultak vissza, hogy Budán megtelepedtek a törökök… Hallgatta a kislegény egyenletes szuszogását. Lehet-e még ez a fiúcska vitéz hajós? Lesznek-e még királynaszádosok? Vagy maradék kikötőik kalózok, rablók tanyáivá züllenek?

1525 nyarától 1526 tavaszáig a kincstár egyetlen garast sem fizetett ki a királynaszádosoknak. Zsoldhátralékuk összesen már negyvenezer forintra rúgott. Ekkora pénzből ötezer naszádot lehetett volna építeni. Korábban Tomori Pál főkapitány dologra, aratásra vagy favágásra bocsátotta a hajósokat, így szert tehettek némi keresetre. Most azonban az állandó török fenyegetés miatt nem hagyhatták el a fedélzetet. Közben híre jött, hogy Budán milyen gazdag újévi mulatságokat tartottak. Az ünnepségek csúcspontján körbehordozták „Mohamed koporsóját” és elégették. Így készült a főváros a pogányok elleni harcra. A naszádosok fellázadtak.  ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

23,2Kb    59,0Kb      106,0Kb      66,6Kb      19,0Kb

"A falu határában nagy zsongás támadt. Mindenki látni akarta a külföldieket. A strandról üres kosarával arra ballagó Besenyő néni gyorsan hazaszaladt és megfőzött még egy adag kukoricát. Az ámbituson szunyókáló férjét is felkeltette, rakja már meg a motor oldalkocsiját demizsonokkal, hátha az idegenek szívesen fogyasztják a bort és a pálinkát. Berei gazda, aki a nyár derekán is szokott vágni, friss füstölt áruval jelent meg. A hírre Vona prímás bandája is odakíváncsiskodott, s végül többet muzsikált össze, mintha a kora nyári kánikula ájulatába szenderedett Zöldfában maradt volna. Ezeknek a franciáknak minden „trebón” volt és „ekszelen”. Pedig furcsán festettek. Egy zöld hajú lány melltartót, sortot, tornacipőt és necc-harisnyanadrágot viselt.

–  Hogyan fog ez dolgozni?  –  jegyezte meg Besenyő néni.

–  Dolgozni? Már miért dolgozna? Az efféle nem dolgozik, eltartják  –  vélekedett Berei gazda.  ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

25,3Kb    65,4Kb      102,9Kb      82,0Kb      16,5Kb

"... Pár nap múlva a szomszédok a csodájára jártak az ezüstmetál, légkondicionált Chevrolet Aveónak. Kiss minden szabadidejében féltő gonddal tisztogatta. Esti tévénézés közben is rá-ránézett. Hétvégeken Kissék kirándulni mentek vele. A júliusi forróságban jó szolgálatot tett a légkondicionáló. De az első havi fizetőrészlet huszonnégyezer forintról érkezett. Kiss bement az autószalonba.

– Kérem, ez devizaalapú hitel, az árfolyam mindig változik – mondta a kereskedő.

– Kevesebb is lehet a részlet? – kérdezte Kiss.

– Kevesebb is lehet.

Kiss megnyugodott. A következő havi részlet csak huszonháromezer forint volt.

– Lehet, hogy a végén csak tizennyolcat kell fizetnünk – lelkendezett.

A havi részlet ezer forintos tartományon belül ingadozott. Egyszer huszonegyezer alá is csökkent. Kissék boldogok voltak. Amikor a híradó beszámolt a pénzügyi válságról, Kissné így szólt: – Látod fiam, mi aztán kedvező hitelt vettünk fel.

Hanem amikor a havi részlet huszonhatezer forint lett, Kiss dühösen rohant be az autószalonba. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

18,8Kb    39,7Kb      110,1Kb      65,4Kb      12,5Kb     9,0Kb

"... Mégis szerencsével jártam, mert valami boxcsarnok és több hatalmas diszkó és klub magába szívta a tömeget. így vetődtem el a teljesen üres Charles bárba, ahol lágy szellő enyhítette a fülledt meleget, és még a tenger hullámait is lehetett hallani, ha éppen nem ordított fel az aréna közönsége. Rendeltem egy Charles-daiquirit a mixertől, aki készséges mosollyal vette elő a koktélos poharat. Az italomat azonban egy varázsütésre előtermett ifjú hölgy szolgálta fel, aki le is ült az asztalomhoz. Nem volt olyan törékeny, mint a legtöbb thai tündér, de minden tagja ruganyos és arányos volt, mint egy magyar néptáncos lányé. A tekintetében ott játszott az a titokzatos mélabú, amely egy csinos arcocskát csodálatosan vonzóvá tesz. És a keze… A keze teljesen olyan volt, mint Eszteré. Ugyanaz a keskeny, puhán ívelt kézfej, ugyanazok a vékony, feszültséggel teli, rózsás körömágyú ujjak érzékien kihegyesedő körmöcskékkel. És ugyanaz a finom taglejtés, amellyel szavait kísérte!

Meghívtam egy italra és megkérdeztem a nevét. ..."

A mű letölthető formátumai és azok nagysága:

24,5Kb    55,4Kb      107,6Kb      63,6Kb      16,7Kb     11,9Kb